Kétszer is voltál a szolnoki társulat tagja, milyen érzés újra itt lenni?

Örkény Kulcskeresõjének fõszerepét játszod.  A legendássá vált Pilóta szerepét.  Mit gondolsz errõl az alakról? Mit gondolsz Örkény "figuráiról"?  Milyen ebben az  "örkényi  világban” létezni?

A diploma átvételét követõ két évben majd 2000-tõl újabb négy évig voltam a szolnoki társulat tagja. Meghatározó évek voltak, azt hiszem itt váltam felnõtt színésszé. Kissé furcsa, de jó érzés volt ismét Szolnokon próbálni. Otthon éreztem magam… A környezet, melyben Örkény figurái léteznek szerintem egyáltalán nem abszurd. Ma az  „egypercesek”  világában élünk, minden igaz és annak az ellenkezõje is. A szereplõk képtelenek szembenézni hibáikkal, hazugságaikkal. A fõszereplõ bukása sikerré avanzsál, melyhez lelkesen asszisztálnak a többiek. A figurák elképesztõ hittel és lelkesedéssel „kudarctalanítják” a kudarcot. Boldogságuk kulcsa a kudarcokat utólag diadallá eszményítõ hozzáállás… Otthon érzem magam ebben az  „örkényi  világban”.

Milyen volt a próbaidõszak?

Csiszár Imrével az elmúlt harminc évben kilenc alkalommal dolgoztam. Ezzel Õ tartja nálam a rekordot. Azt hiszem, ismer engem és én is õt. Tartalmas, nyugodt próbaidõszak volt. Hála Imrének és a remek kollégáknak.

Mit tartasz ma fontosnak a színházból? Mit gondolsz, mi ma a színész feladata?

Hogy miért fontos a színház és hogy mi a színész feladata? Színház nélkül lehet élni, de nem érdemes, a színész pedig – ha játszhat – feladata, hogy igaz és õszinte legyen. Emberként is!