Nellit játszod a Kulcskeresőkben, a színház első nagyszínpadi bemutatójában. Nelli, Fóris Pilóta felesége. Mit gondolsz erről a nőről? Hogyan jellemeznéd? Milyen tulajdonságai hasonlítanak Rád? 

Úgy képzelem, hogy eleve nehéz lehet egy pilóta feleségének lenni, Fóris feleségének lenni pedig különösen embert próbáló. Nellit az örökös félelem megtépázta: szétszórttá, szorongóvá és bizonytalanná tette. Olyannyira, hogy már azt sem tudja, valójában mit érez, és mit kellene tennie, ezért mindig valaki mástól várja a segítséget.Azt hiszi, neki nincs ereje, hogy változtasson a boldogtalanságán. Pedig megelégedne egy nyugodt élettel, amiben nem retteg mindentől. Azt hiszi, valami átok ül rajta, hogy sikertelenségre van ítélve. Kilátástalanságában eljut odáig, hogy… (majd meglátják…)

Nelli (Molnár N.) Benedek (Molnár L.)

Feltétlenül valami változásnak kell történnie ahhoz, hogy tovább tudjon élni. Ha azonban ők nem tudnak változni és változtatni (hiába minden: beismerés, elhatározás, próbálkozás…), akkor a szemléletmódon kell alakítani. Ebben segít nekik a Bolyongó.

A Bolyongó (Széles Tamás)

Azt hiszem, mindenkinek voltak már/vannak félelmei, ezért átérezhető a szereplők – így Nelli – helyzete is. Mindenki a kulcsot keresi. Közös a cél, még akkor is, ha teljesen más okból keressük azt.

Miben hasonlítunk? Abban, hogy nekem is vannak félelmeim, én is könnyen (és alaposan) el tudok bizonytalanodni, nekem is nehéz szembenézni a sikertelenséggel és ezért én is bizonyára idealizálok helyzeteket. Azt is ismerem, milyen védekezésképp „önként bezárkózni”, és milyen nehéz abból kitörni. Mellesleg azt is ismerem, milyen ez a miliő, amiben ez a történet játszódik. Panelházban nőttem fel, ahol a lakások egy sémára készültek, ahol sok ember él - viszonylag szűk helyen - tulajdonképpen együtt, összezárva, összetartozva, mégis próbálják védeni magukat azzal (ki tudja kitől/mitől), hogy „elbújnak”, bezárkóznak… nem mintha egy kulcsra zárt ajtó sokat számítana a papírvékony falak között. Azt hisszük, hogy a titkok óvnak minket? Ha nem derül ki az igazság, hogy milyen gyengeségeink, milyen küzdelmeink vannak… akkor nagyobb eséllyel szeretnek bennünket?

Menekülünk a valóság elől, nem akarjuk sem megmutatni, sem észrevenni azt. Őrizzük az illúziót, hitegetjük magunkat, csukott szemmel járunk, csukott ajtók mögött élünk.

Milyen volt ez a próbaidőszak? Milyen volt dolgozni a partnereiddel, Csiszár Imre rendezővel?  

A próbaidőszak - teljesen szokatlan módon - nyáron volt, évadzáró után, amikor már az épület kiürült, így eleve volt egy különös hangulata annak, hogy dolgozunk.

Emlékszem, hogy ültünk a színpadon egy próba utáni megbeszélésen, és teljesen meghatódtam azon, hogy mi, ahányan itt vagyunk, mindannyian ugyanazért vagyunk itt, ugyanazt szeretnénk… azaz, hogy sorstársak vagyunk, és egymásra vagyunk utalva, akárcsak a Kulcskeresők szereplői. Nehéz volt a próbafolyamat, de EGYÜTT voltunk, ezért én szerettem.     

A Szolnoki Szigligeti Színház fiatal, vezető színésznője vagy. Milyen további szerepek várnak Rád? Hogy készülsz a szerepeidre? Hogyan telnek a próbaidőszak alatt a mindennapjaid?

Jelenleg Az öldöklés istene című, szerintem nagyon izgalmas kamaradarabot próbáljuk, amit október közepén mutatunk be a Színműhelyben. Azután Csehov Sirályában játszhatom Mását, amit majd az Antigoné követ. Izgalommal várom mindegyik feladatomat.A próbaidőszak alatt a mindennapok főként tanulással és ismerkedéssel telnek. Tanulom a szöveget, ismerkedem a szereplőkkel, akiket majd játszani fogok, ismerkedem magammal, másokkal, sőt még egy tanfolyamot is elkezdtem.

És keresem a kulcsot! Na, nem azért (amiért Nelli), hogy bezárkózzak, hanem azért, hogy kinyissam az ajtót!