Hogy érzed magad Szolnokon?

A napokban hazalátogattam Óbudára. A gyerekkori lomjaim között kotorászva megtaláltam egy régi naplómat kilenc éves koromból, és azon belül is egy pontokba szedett listát, Ha felnőtt leszek címmel. 

1. Ha felnőtt leszek, SZÍNÉSZNŐ leszek, és egy nagy Színházban fogok dolgozni egész nap!

2. Ha felnőtt leszek, lesz egy szerelmem, és NEM A BÁLINT, mert őt már gyűlölöm, hanem egy IGAZI! És járni is fogunk!

5. Ha felnőtt leszek, lesz egy saját kutyám: LUKRÉCIA.

6. Ha felnőtt leszek, lesz egy rendes, FEHÉR SZÍNŰ ágyam, nem a kinyithatós!

Saját kutyám még nincs, de a többi pont stimmel. Lehet, hogy ez a boldogság? Kis Villő szerint biztosan. A kutya meg ráér addig, amíg tényleg felnövök! 

(Hunyadi Sándor: Bakaruhában)

Mit gondolsz erről az alakról?

Katinka egy forrófejű tinédzser lány, aki az otthoni gondok elől egy kollégium falai közé menekül, fiatal párjával együtt. Bár megpróbál teljes mértékben elszigetelődni szüleitől, egy sajnálatos „kulcskeresési” mizéria mégis visszarántja az otthagyott múltjának romjai közé. Katinkának határozott elképzelése van az életről, a jövőről és a szülei viselkedéséről, amit erőteljesen hangoztat is a darab alatt. Aztán néhány nem várt esemény és szereplő segítségével Katinkának az egész addigi életéről alkotott képe fenekestül felfordul. Lázadó, cinikus lány, aki az „újat”, a „frissességet” képviseli Örkény darabjában, és ódzkodik mindentől ami poros, avítt és lassú. 

Mit gondolsz Örkény figuráiról? Milyen ebben az Örkényi Világban létezni?

Örkény figurái teljesen hétköznapi emberek, teljesen hétköznapi gondokkal. Ami megfűszerezi a mindennapos tépelődésüket saját magukkal és környezetükkel szemben, az az író sajátos humora. Úgy nevetsz Örkény kisembereinek problémáin, hogy közben az egyik szemed sír. Személy szerint hozzám nagyon közel áll ez a kifordított, cinikus „Világ”. 

(Kulcskeresők olvasópróba)

Milyen volt a próbaidőszak?

Számomra ez egy nagyon nehéz próbafolyamat volt. Azt hiszem az jelentette a legnagyobb gondot, hogy szembe találkoztam a tinédzser kori önmagammal. Megszámolni sem tudom hányszor támadtam neki a szüleimnek, hányszor oktattam ki őket arról, hogy mi az élet, és ők mit csinálnak rosszul benne. Nyilván a „mai fejemmel” már látom, hogy milyen igazságtalanul viselkedtem rengeteg helyzetben, de hát próbáljon egy szülő bármit is megértetni az amúgy is kezelhetetlen kamasz lányával. Abban biztos vagyok, hogyha édesanyámék megnézik az előadást nem fogják szó nélkül hagyni a szembetűnő hasonlóságot Katinka és a múltbéli énem között. Jó ég! Már előre félek, hogy a tini gyerekeim mit vetnek majd a szememre! Biztos lesz egy- két építő jellegű kritikájuk, ha az anyjukra ütnek...

Mit tartasz ma fontosnak a színházból? Mit gondolsz, mi ma a színész feladata?

 Nézőként, és játszóként is a meglepetéseket szeretem. A friss, váratlan, erőteljes élményeket, amik az emberből később, mondjuk lefekvés után, -a FEHÉR SZÍNŰ ágyra dőlve- , elő- elő törnek gondolat, vagy akár érzet szinten is. Nagyon nehéz lekötni a figyelmemet, ha bármi olyat kell végig ülnöm, állnom ami nem érdekel, nem tetszik, akkor pánikba esem, és ha fizikailag nem is, fejben biztosan elmenekülök egy egészen másik helyre. A pandémia óta amúgy is nehezen tudom elviselni, ha valamilyen helyzetbe bele vagyok kényszerítve- bár szerintem ezzel nem vagyok egyedül-,éhezem a meglepő és nem mindennapi élményeket. Szerintem most a színházban is ilyen előadásokra van szükség, ami kicsit mindenkit kizökkent az elmúlt időszakból. Szerencsére rengeteg tehetség és újító erő van a szakmában akikre érdemes odafigyelni.

Az elmúlt hetekben két olyan előadást láttam, amire szívesen emlékszem vissza, az egyik a Szolnokon megrendezett Ruzante: Csapodár madárka című előadása, a másik pedig a Jurányiban látható Roletti, avagy Jakab és János legendás barátsága című előadás melyet Vinnai András írt és rendezett. Szívből ajánlom mindkettőt. A jókedv garantált!

B.N.