„Nyitva vagyunk!”, hirdeti újfent a Szolnoki Szigligeti Színház azt, hogy immáron ismét nézőtérről és

nem csupán képernyőről lehet megtekinteni a soron következő előadásokat.

Emlékeim szerint a „Nyitott ablak” tavaly augusztusi újranyitása (egyszer azt is be kellett zárni egyszer – a szerző)

után idén először a „Déryné ifjasszony” -ra ragyoghatott rá a szerencsecsillag és a színpadi fény úgy,

hogy az ezerfejű május elejétől újra a nézőtérről figyelheti a produkciót.

Déryné ifjasszony premier utáni köszöntés (Gombos Judit, Balázs Péter)

Hovatovább másfél éve költözött bérszállásra a Szolnoki Szigligeti Színház társulata. Ha úgy vesszük, sajnáljuk a városi színművészet otthontalanságát, de ha úgy vesszük, együtt örülhetünk, nemsoká’ ugyanis visszaköltözhet a csodásan felújított sajátjába.

Ha úgy vesszük, sajnáljuk, hogy hosszú időre üresen hagyott, szótlan zsöllyék és páholyok társaságában, képernyők mögé kényszerültek többre hivatott, közönségtalálkozókra termett színházi előadások. Viszont, ha úgy vesszük, hála Istennek és a materialista tudománynak, tünedezőben a pandémia. Immáron újra közös a játék.  Test- és tapsközelből ismét egymásra hangolódhatnak, a művészet elengedhetetlen kellékei: alkotók és befogadók.
És hogy mi a tetsző? Hát, az eléggé viszonylagos. Olvastam nemrég lesújtó kritikát a szigligetis Déryné ifjasszonyról. Amolyan „Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni...”-szerűt. S bár a nyitóképnél, miszerint, hogy arra vetemedtem, megtekintem Balázs Péter szolnoki színigazgató tisztében történő utolsó rendezését, eleinte még magamon is éreztem a darabot ért döféseket. Az előadás végére azonban, Cézárral ellentétben, nekem begyógyultak sebeim.

A Déryné ifjasszonyt lejegyző Herczeg Ferenc (1863-1954) a bánsági Versecen született, jómódú, németajkú polgári családba.  Az egyik legmagyarabb színműíró volt, aki tíz esztendősen egyáltalán nem, de alig tizennégy évesen is még épphogy tudott egy-két magyar szót. Bátyja és nővére közül „Az író volt a legfiatalabb, aki mellé apja már magyar dadát fogad, a Szegedről való Zsuzsi-nénit, akinek ajakáról olyan nyelvét tanul, amely a szülői háznál még idegenül csengett s amelynek ő egykor egyik legnagyobb mestere lesz majd”. Első iskoláit Temesváron, Szegeden és Fehértemplomban végzi, majd a budapesti tudományegyetemen joghallgató. Írói munkásságának előszobája a váci fegyház volt. Történt, hogy 1886-ban kardpárbajt vívott egy katonatiszttel, aki sebesülésébe belehalt. Párbaj akkor még mindennapos esemény volt a sértődős férfiak között, de az elhalálozások is gyakoriak voltak. A párbajgyőztes Herczeget négy hónapra lecsukták, de nem emberölés miatt, hanem párbaj vétség okán. A zárkában írta meg Fenn és lenn címmel első regényét, amellyel egyből egy ezer frankos írói pályázatot is nyert. Jóval később jegyezte le Egy kard affaire című tárcáját, amely tartósan felfelé ívelő írói és újságírói pályájához is széles utat vágott.
A boldog békeidőkben, illetve a két világháború között Herczeg Ferenc egyike volt a hazafias alapon nyugvó szabadelvű gondolkodás zászlóvivőinek. Csiky Gergely és Molnár Ferenc regnálása között a magyar irodalom és a színműírás felszentelt apostola. A Déryné ifjasszonyt 1907-ben vetette papírra, amikor még Versec, de a műben szereplő Kassa és Kolozsvár is magyar volt, így nem is a revízió, hanem „csupán” a magyar nyelv, a magyar nyelvű színjátszás előtti tisztelete motiválta a megírására. Az ifjasszony időszaka volt az őskor és a hőskor, Déryné és kora színtársulatai jelentették ugyanis a német nyelvvel szembeni forradalmi szembeszegülést a nagy-magyarországi színpadokon...

A Szigligeti Dérynéjében az elődök előtti főhajtás mellett egyéb áthallás is érződik. „De mi a célja az örökös kóborlásnak? (…) Talán semmi. Olykor mégis azt hiszem, van valami titokzatos célja. Olykor úgy gondolom, mi egy láthatatlan kincset viszünk magunkkal, amelynek bizonyos időre el kell érkeznie valahova. Most mi visszük, – ha kidőlünk, vállára veszi más –, de egyszer csak elérkezik oda, ahol szükség van rá.”.
Ízlésesen szentimentális búcsú ez a szolnoki darab, nem csupán a megírt mű hiteles lejátszása. A direktori székből tizennégy év után távozó Balázs Péteré, valamint az örökös vándoréletet választó társulat elköszönő tagjaié is...