Kedves Aldobolyi úr!

Ön az olvasópróbán a rendező, Molnár László telefonján bejelentkezett hozzánk és egy személyes hangú, bátorító üdvözletet intézett a társulathoz. Bevett szokása-e az ilyen gesztus vagy csak minket ért ez a megtiszteltetés?

Most történt meg először. Március elsején töltöttem be a nyolcvanadik életévemet és már kevesebbet mozdulok ki. Korábban, ha csak tehettem, ellátogattam az olvasópróbákra. Ezúttal így, a távolból szerettem volna megosztani az örömömet az alkotókkal abból az alkalomból, hogy Szolnokon bemutatásra kerül a darab, hiszen boldogan vagyok ennek a folyamatnak részese. Nagyra becsülöm Balázs Péter igazgató urat, kiváló rendezőnek tartom Molnár Lászlót, és örömmel tölt el, hogy egy olyan tehetséges ifjú karmesterrel dolgozhatok együtt, mint Tassonyi Zsolt.

Kérem, mesélje el a darab és a zenés változat születésének körülményeit.

Brandon Thomas színész volt, és amikor szerepszűkébe került, azt gondolta, miért ne írhatna ő egyet magának. A legenda szerint egy vonatút alkalmával jutott eszébe ez az ötlet és még a célállomásra való megérkezése előtt már félig-meddig el is készült a vígjáték, amelyben magának Spittigue, az ügyvéd parádés szerepét szánta. Úgy alakult, hogy ez a darab szenzációs világsiker lett, hiszen nemcsak Spittigue egy hálás szerep, hanem az összes többi is, a történetben pedig csupa olyan fordulat van, ami az életben természetes.

1970-ben kaptuk a felkérést a nagyszerű Szenes Ivánnal, aki a dalszövegeket írta, hogy írjunk ebből a színdarabból egy zenés változatot, amit a csillogó szellemű, fantasztikus humorú és műveltségű rendezővel, Kerényi Imrével összefogva készítettünk el. Az ősbemutató szereposztását ma is pontosan fel tudom idézni, mert minden egyes karaktert máig híres színészek játszottak el emlékezetesen.

A zenés játék az első pillanattól fogva hihetetlen visszhangra talált. Immár ötvenedik éve minden évadban műsorra tűzte legalább egy színház, a legváltozatosabb, legszínesebb verziókban játszották szerte az országban és mindenütt sikerrel. Ez egy diákcsíny, egy fiatalos, lendületes, vicces sztori, amelynek fordulatai kedvesek, derűsek és minden nézőt felvidítanak.

Bízom benne, hogy a Szigligeti Színház közönsége is elégedett lesz, a színművészek pedig élvezettel vesznek részt ebben a bájos oxfordi tréfában.