Ma este a Szigligeti Színházban Somogyi Gyula – Eisemann Mihály – Zágon István

FEKETE PÉTER című darabja kerül bemutatásra. A kisoperett címszerepében  Harna Péter,

 a főbb szerepekben Barabás Botond, Jankovics Anna, Kertész Marcella látható.

Misztikus dolgok történnek

Harna Péter, Golyó játssza a Méhes László által rendezett Fekete Péter kisoperett főszerepét, a Szolnoki Szigligeti Színházban. A Fekete Péter a karrierem szempontjából mindenképpen meghatározó, bár nem az első címszerepem - bízom benne, hogy sokan emlékeznek még a “Süsü, a sárkányra”. Most két egymást követő évadban két ilyen nagyszerű feladat is "megtalált", ami nagy megtiszteltetés, és ezen felül a munkám elismerése is egyben!

Ha volt ilyen, hogy tervezted a pályádat, eszedbe jutott-e ez a szerep? Igen. Kilencvennyolcban láttam egy Fekete Péter-előadást, és beleszerettem ebbe a kedves mesébe. Amikor a színházban elkezdődik az évadtervezés, akkor az ember először a folyosón hallja a pletykákat, mi lesz jövőre, ki mit játszik, ki jön vendégnek... Megtudtam, hogy felmerült a bemutató lehetősége, de nem gondoltam arra, hogy én játszom a főszerepet, csak azt, hogy ez egy aranyos, szerethető figura és szerintem való is nekem. Aztán elraktam a dolgot, semmiféle hiányérzetem nem volt, mert úgy álltam hozzá, hogy ha nem most, akkor majd öt vagy nyolc év múlva találkozom vele, és örülök annak, amit kapok, bármilyen szerep legyen is az. Annál nagyobb volt a boldogság, amikor kiderült, hogy én alakíthatom Fekete Pétert.

Te hasonlítasz abban a főhőshöz, hogy kicsit balszerencsés vagy? A próbák kezdete óta mindenképp... Mindjárt az elején beállt a derekam és elvitt a rohammentő az öltözőmből, elkezdett fájni a fogam, amire évek óta nem volt példa, összetörtem otthon egy képet és leestem a lépcsőn. Nem vagyok biztos abban, hogy van összefüggés, nem szeretném ennek betudni, de miért pont most és miért pont így? Azelőtt ilyesmi csak nagyon ritkán fordult elő velem és ennyi minden egyszerre sohasem.

Akkor nem nehéz kitalálni, hogy melyik a kedvenc dalod a darabban… Hát persze, ami rólam szól. Csak vicceltem! Mindegyiket szeretem, mindegyiket jó énekelni, ismerem őket régóta. A szilveszteri műsoroknak köszönhetően elég nagy a merítés sanzonokból, kuplékból, betétdalokból, ezeket a számokat is előadtuk már.

Abban is van párhuzam közted és Pierre között, hogy mindketten romantikus alkatok vagytok, ugye? Igen, akármennyire is szerencsétlenkedő alak Fekete Péter és gyakran jön ki nála rosszul a lépés, mégis egy álmodozó, romantikus figura, és azt gondolom, hogy ha talán nem is ennyire, mint Ő, de én is ilyen vagyok. Azt tapasztaltam, hogy ha szembejött egy szerep, ami, ahogy mondani szokás, rendesen pofán csapott, azt nehezebb volt megoldani, mint egy az enyémtől teljesen eltérő habitusú alak megformálását. Mert hiába áll jól valami, nem, mint Harna Péter megyek fel a színpadra, hanem a mesterségbeli tudásomat, a színészi alakításomat szeretném megmutatni.

Miben áll az ő összetettsége? Ő egy érző lény, akivel, és aki által misztikus dolgok történnek. Soha nem szabad elfelejteni, akkor sem, amikor vastag ecsetvonásokkal dolgozunk, hogy ez egy ember, akinek megvannak a saját érzései és problémái. A slágerek, a vicces szituációk, a szövegek fantasztikus támaszok, és Méhes Laci, a rendező remekül “terelget” minket. Jók az instrukciói, egyszerűen elmondja, hogy mit vár, és az tiszta, érthető.

Először dolgoztok együtt? Igen. A határaink feszegetése folyamatos koncentrációt igénylő feladat, és ebben fontos partner a jó rendező, aki kívülről nézi az egész komplex produktumot. Új impulzusokat, lendületet, más szemléletet kapni nagyon izgalmas és fontos egy színésznek! Ahhoz, hogy mindig a maximumot tudjuk kihozni magunkból, elengedhetetlen a kellő motiváció. Lacival az egész társulat hamar megtalálta a közös hangot és ez reméljük garancia lesz arra, hogy a végeredmény a közönségünknek is tetsszen!

Örülni, küzdeni, hinni

 Jankovics Anna kelti életre Colette figuráját, Harna Péter egyik partnereként, a Fekete Péterben…

A Szín-Mű-Helyben éppen egy nagyon súlyos drámában játszol. Neked a könnyű vagy a nehéz műfaj a nehezebb?  Ez a kérdés a nehéz, mert a könnyű és nehéz fogalma viszonylagos. Nagyon élveztem a Jóccakát anya.. próbafolyamatát, igazi műhelymunka volt. Csodálatos lehetőség egy színésznek ilyen nagy ívű szerepet játszani. Bár ránézésre inkább komikának tűnök, úgy érzem, van drámai vénám is. Szóval mindkét műfajt nagyon kedvelem. A legjobbak azok a szerepek, amikben egyszerre van jelen a kettő. És, ha igazán mélyre ásunk, ezt a kettősséget szinte mindig megtaláljuk. 

Mi az, ami új, mi az, ami élvezetes, tanulságos ezzel a szereppel kapcsolatban? Colette egy jól nevelt úrilány, aki kicsit unja az „aranykalitkát”, ugyanakkor fél a bátyjától. Egyszerre van benne megfelelési kényszer és kitörési vágy, ami abban is megnyilvánul, hogy színésznő szeretne lenni, meg akarja mutatni magát. Szerintem elég magányos és borzasztóan vágyik rá, hogy hatalmába kerítse valami „érzelem”, történjen valami izgalom az életében. Ezt meg is kapja Fekete Péter személyében, aki zavarba ejtő hatással van rá.  Számomra újdonság, hogy még soha nem játszottam szubrett szerepet.  Élvezetes egy dráma után, életvidám, energikus szerepet játszani és táncolni…

Az előadás fotóiból válogatás látható a képgalériák mappában.

"Az előadást engedélyezték a Hartai, Hofra, Proscenium és az Umpa Ügynökségek, Valamint a 3 G Galéria Kft."