Kovács József, a Szolnoki Szigligeti Színház anyagbeszerzője, sofőrje, életének 59. évében, a 4-es út Szolnok-Törökszentmiklósi szakaszán 2017 július 19-én, este nyolc órakor vétlen résztvevőként balesetet szenvedett, és a helyszínen életét vesztette…

Tozsó. A Mi Kovács Józsink. A társulat talán legmegbízhatóbb, legtevékenyebb tagja. Akitől mindig lehetett valami praktikus tanácsot kérni, aki mindenhez értett, akinek mindig jókedve volt, aki mindig tudta, mit hol lehet megvenni, kihez lehet fordulni, aki mindenkit ismert a városban, és akit mindenki tisztelt és szeretett a városban. Aki barátságával és segítőkészségével a színházat szolgálta, hiszen ahol ilyen nagyszerű emberek dolgoznak, az csak megbízható intézmény lehet. Igen, ez a jelző talán a legjellemzőbb: megbízható. Egy ember, akiben mindenkinek bizodalma van.

Ő is bízott az életben, tele volt tervekkel, feleségéről, unokáiról beszélt nagy szeretettel, minden gondolatával, tettével az útjukat egyengette… Út. Jóska úton volt. Folyton úton volt. És ez az út most hirtelen véget ért. Mit akarhattak az angyalok azzal, hogy elragadták őt? Miért kötötték össze a sorsát ilyen gyorsan annak a másik autó sofőrjének sorsával? Ki tudja? Megrendülten áll a család, egy egész színházi társulat, a rokoni és baráti kör, az egész város és csak azt érezzük, most valami nagy baj történt. Egy kőoszlopot rántottak ki alólunk. Kovács Jóska, Tozsó pótolhatatlan férj, apa, barát és munkatárs volt.

Kovács Józsit, -a mi Tozsónkat- a Szigligeti Színház a saját halottjának tekinti.

Adjon Isten neki örök nyugalmat az égi utakon. Vigyázz magadra, Jóska.