Rimóczi Mónika interjú

Te lettél a Szolnoki Szigligeti Színház zenei főmunkatársa, Rácz Márton távozása után…

Rimóczi Mónika: Derült égből a villámcsapás. A színház vezetése megbízott, hogy a zenei főmunkatársi feladatokat lássam el. Ennek semmi előjele nem volt.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Rimóczi Mónika: Sokkal több féle munkát kell elvégeznem, sokkal több szervezés kapcsolódik ehhez a munkához. Folyton csörög a telefonom, egyeztetek, kottákat nézek, szövegkönyveket olvasok, zenét hallgatok, a szervezésre terelődött a hangsúly…

Hogy kezdődött ez az egész?

Rimóczi Mónika: Zeneiskolai tanár voltam. Az életem nagy részét a tanítás és a színházi munka tette ki. Kislánykoromban orvos akartam lenni, de hamar rájöttem, hogy a zenetanári pálya közelebb áll hozzám. Amikor megkaptam ezt a megbízatást, be kellett látnom, hogy ennyi munka nem fér meg egymás mellett, a tanárkodást most félre kellett tennem.

Mi vonzott a tanári pályában?

Rimóczi Mónika: Elsősorban a gyerekekkel való foglalkozás. Zongorát és szolfézst tanítottam. Nagyon sok tanítványom volt. Húsz évet tanítottam. Büszke vagyok a pedagógiai sikereimre.

A szolfézst nem szeretik a gyerekek.

Rimóczi Mónika: Nálam szerették. Az én drága kolléganőm, Simon Erika, akivel egy zeneiskolában dolgoztunk, az Ádám Jenő Zeneiskolában, ő már régóta keresett valakit maga mellé a színházba. Nagyon sokat dolgozott egyedül, mint korrepetítor. Ő csábított ide, a színházba, több mint tíz éve. Ittragadtam. És mivel van egy zeneakadémiai karvezetői diplomám, a kórusokkal foglalkoztam elsősorban, Erika a színészekkel. Nemcsak munkatársak vagyunk, hanem barátok is. Elismerjük, amit a másik tud.

Nagy siker itt, a színházban?

Rimóczi Mónika: Annak idején, az Oliver-ben több tanítványom is szerepelhetett, megállták a helyüket. A szilveszteri kórusokban is többször számíthattam rájuk.

Új arcok a színházban?

Rimóczi Mónika: Új, fiatal, tehetséges karmestereink lesznek: Dobszay Péter és Tassonyi Zsolt. Az Anconai szerelmeseknek pedig én leszek a karmestere.

Terveid?

Rimóczi Mónika: Örömmel veszem a kihívásokat. Igyekszem a zenei feladatokat a színházhoz és a színészekhez méltóan megoldani.

Család?

Rimóczi Mónika: Van egy tündéri nagyfiam, aki 8 éves. Most  kezdi a második osztályt. Vele a hasamban végig dolgoztam az Olivert, nagyon szereti a zenét. Szeret a színházban lenni, szereti a színészeket.

Bot Gábor interjú

Bot Gábor Lucretio szerepét játssza az Anconai szerelmesekbben.  Régi, visszajáró vendégművésze a szolnoki társulatnak.

Bot Gábor: 2002-ben kezdtem a Luxemburg grófjával, 14 éve. Aztán, ahogy ti idekerültetek, jött a Zsuzsi kisasszony.

Volt olyan évad, amikor nem voltál itt vendég?

Bot Gábor: Volt. Amikor a Csókos asszony ment. Nem tudtatok egyeztetni.

Szereted ezt az életmódot?

Bot Gábor: Szeretem. Az autóban tanulok. Vettem a kocsiba usb-csatlakozót, és pendrive-on van a tanulnivaló. Fölmondom a feleségemmel, Zsuzsival a szövegeimet otthon, kiszedem a dalokat, vagy föléneklem, vagy letöltöm valahonnan, az megy. Inkább ismétlem, előtte látnom is kell, úgy ül be.

Mostanában merre játszottál?

Bot Gábor: Ahogy vége lett az évadnak, rögtön kezdtem próbálni Szegeden az Evitát. A bemutató a Margitszigeten volt. Ahogy a két előadás megvolt, mentem Zalaegerszegre, ahol már egy hete próbálták a Csárdáskirálynőt. Tíz előadás. Sose játszottam még Csárdáskirálynőt. Mindig elkerült. Ezen a nyáron találkoztam először vele, nem is tudtam, milyen jó darab. Nálunk, Zalaegerszegen, a közönség nagyon élvezte, különösen a második felvonást. Fergeteges volt. Az eredetit játszottuk, nem nyúlt bele szinte senki, alig húztuk meg. A Zsuzsi kisasszonyból is az eredeti verzió ment itt Szolnokon. Visszatérve: ahogy lement a tíz Csárdás, volt két nap szünet, aztán még lement a Kvártélyházban öt Padlás is. Fel fogják újítani az egészet, még jobb lesz. A Kvártélyház is tíz éves.

És aztán?

Bot Gábor: Ahogy az Anconai próbái lemennek, megyek vissza Szegedre, ahol bevisszük a színházba az Evitát. Lesz harminc előadás belőle. Decemberben elkezdek próbálni Egerszegen az Én és a kisöcsém-et, januári bemutatóval. Aztán jön a Liliom, amiben még nem tudom, mit játszom.

Hogy lehet ezt bírni?

Bot Gábor: Volt olyan évadom, hogy Szolnokon játszottuk a Lili bárónőt, Miskolcon az Evitát, és Egerszegen már próbáltam a Maricát… vagy amikor Szolnokon ment a Jézus, Krisztus Szupersztár, Egerszegen meg a Mágnás Miska…

Az autódban mennyi kilométer van?

Bot Gábor: Háromszázezer.