Két Eliza egy My Fair Lady-ben

Gyöngyössy Katalin próbálja Mrs. Higginst, a nyelvészprofesszor édesanyjának szerepét  a szolnoki My Fair Lady-ben, Radó Denise rendezésében. Rögtön három fia is akad, Kautzky Armand, Tóth Sándor és Szolnoki Tibor. Eliza csak egy van: Kertész Marcella. A bemutató január 20-án lesz. A művésznővel Kiss József beszélgetett.

Már játszottál ebben a darabban Szolnokon, de nem ezt a szerepet, és nem mostanában…

Gyöngyössy Katalin:A diploma után Szolnokra szerződtem, hat évadot töltöttem itt. 1967 őszén játszottam Eliza szerepét Szolnokon. Nagyon szerettem a szerepet. Az a My Fair Lady nekem nagyon sokat hozott. Abban az évben volt a Nyár a hegyen című filmnek a bemutatója, amit meghívtak a Díjnyertes filmek fesztiváljára Acapulcóba. Előtte már több díjat is nyertünk vele San Sebastianban, így kaptuk a meghívást. Acapulcóban végül megnyertük a fődíjat. Ez borzasztóan nagy dolog volt. Első számú közkedvenc lettem, mondhatom, ott belekóstoltam a sztárságba. Az is nagy dolognak számított, hogy egy filmszínésznő színpadon játszik. A riói dalfesztivál elnöke, aki megtudta, hogy Elizát játszom, azonnal megkeresett és meghívott az 1969-es riói dalfesztivál zsűrijébe.

Mozgalmas időszak lehetett…

Gyöngyössy Katalin:Az volt. Szolnokról 1969-ben szerződtem el. Ádám Ottó tanítvány voltam, ő szerette volna, ha a Madách Színházba megyek, Lendvay Ferenc meg azt, hogy Szegedre menjek vele. De én végül Miskolcra szerződtem. Érdekes módon, akivel a Bűnbeesést játszottam, Upor Péter is Miskolcra ment akkor.

Azóta jártál Szolnokon?

Gyöngyössy Katalin: Színészként nem. Csak civilben. Például a férjemmel konferenciára. Hívtak, de nem mertem visszajönni. Miskolc után a József Attila Színházban dolgoztam. Vidéken sokat próbáltunk, éjjel-nappal, szívvel-lélekkel, mindent kidolgoztunk. A József Attilában nem alakult ki ez a szoros közösség. Visszaszerződtem hát Miskolcra.

És most Szolnokra térsz vissza, annyi év után, már mint Higgins édasanyja…

Gyöngyössy Katalin:Nem félek az öregedéstől. Sőt, sok szerepet vissza is adtam, mert túl fiatalnak találtam magamhoz. 32 évesen nem voltam hajlandó eljátszani a Tündét. Furcsa módon először nagy drámai szerepeket játszottam, Vérnászt, Amerikai Elektrát, és aztán, egyszercsak, 32 éves koromban fedezték fel, hogy el tudom játszani a Sirályt, vagy a Szerelem-ben a Nellit. Nem szerettem fiatal nőket játszani, idősebbeket igen. Negyven évesen inkább választottam A Sorsválasztók hatvanöt éves anyaszerepét, mint a Kaméliás hölgyet.